Álom

Láttam egy álmot.
Különös álmot.
Nem tudom feledni.
Egy arany palotát,
hogy is lehetne feledni?
Csillogott a fényben.
 S én közel menni féltem.
Nem történt semmi.
Csak azt a palotát nem tudom feledni.

Kősziklák

 Egy dobbanás kettő s még újjabb.

Feltárul előtted a múltad.

        Talpad alá szikla kerül.             

Megvetheted rajta lábad.

Minden lépés előre visz.

Egy újabb szívdobbanásban.

Szíved ver itt minden kősziklában.

Tiéd!

Csak a tiéd!

Ez az ősi jussod!

Nem adhatod fel!

Még ha a kő véresre is sebzi lábad!

Követ tapos a lábad!

A múltad gyönyörű ékköveit!

Mutassák utad.fényes múltad!

Légy hű hozzá mindhalálig!

Szóvirág. 

Szóvirág.Világ!

Nyíljon ki benned minden virág!

Tulipán rózsa nefelejcs.

Csak elne felejtsd az igaz szót.

Igazat mondd a valót!

Szóvirágok ha nyílnak lelkedben.

Szűrd át ereidben.

Sejtjeid mint védő harcosok.

Őrzik benned az igazi nagy titkot.

Engedd hogy megszülessenek!

Szabadítsd fel kőbezárt lelked!

Örökre elzárva a sötétség kőfalába.

Hallgasd hogy lüktet dobog!

Várja hogy újra szabad lehessen.

Boncsuk le a kőfalat!

Ha kell puszta kézzel!

Lelkünket többé nem törheti meg semmilyen kényszer!

Ma az ellenségeink magyarul szólnak.

Ma az ellenségeink magyarul szólnak.

Magyar szóval országot bitorolnak.

Oszd meg és uralkodj elven.

Szétrombol minden nemes tervet.

Álnok hamis.Láthatod magad is.

Ma még az ellenségeink oly szépen szólnak.

Igaz barátként mosolyognak.

Húzzák előttünk a mézes madzagot.

S mint egy pitiző kis kölyök kutya.

Boldogan csaholva.Nyelvünket lógatva.

Bevesszük a mesét.

Hisz itt minden értünk történik.

A mi gyönyörű országunkért.

És nem is hazudnak.

Az országunkért teszik,mert az kell nekik!

Ma az ellenségeink magyarul szólnak.

Kiabálnak és suttognak.

Elámít elkábít a média szócsöve.

Mi gondolkodás nélkül hiszünk benne.

Az a lényeg,hogy most jól élj.

Holnap holnapután rá ér még.

Te magadnak légy fontos.

Az elszeparált aranykalitkádban csak a pénz fontos.

Ma az ellenségeink magyarul szólnak.

Galádul lelkünkbe tipornak!

Nem most kezdték.Mi már beleszülettünk.

Meghamisították múltunk történelmünk.

Nemzeti szavakat fröcsögnek a légbe.

Még mielőtt a magyar feleszmélne!

Évszázados álmunkból ébredjünk fel végre!

Atilla fiai nézzetek az égre!

Keressétek csillagát a felkelő Napnak!

Aranyló fényében szülessünk szabadnak!

A hadak útján lópaták dobognak!

Szikrázik a patkó.Magyar szállj nyeregbe!

Boldog asszony népe.Imádkozz esengve!

Győzzön a jó az igaz a bátor!

Magyar a magyarral fogjon össze bárhol!

Ezt a harcot nekünk kell megvívni!

Ez a mi csatánk!

Rugjuk fel mi eddig volt!Kezdjük új lapokkal!

Nézzünk szembe édes gyönyörű.Írtózatos gondjainkkal.

Hisz ezek már a mieink!Magunkért harcolunk!

Ha kell kenyéren és vizen.De akkor is kitartunk!

S ha kenyér sem lessz?

Üsse kő!Szabad a lelkünk!

A világ összes gonoszsága térdre rogy előttünk!

Bárány bőrbe bújt farkasok.

Bárány bőrbe bújt farkasok.

Egyszerre nem harapnak nagyot.

Fúrcsa mód hízelgők sunyi tekergők.

Nem töltik tétlen a napot.

Őket sohasem láthatod.

Elvegyülnek a bárányok között.

S ha feltartja fejét egy-két kos.

Szélsőséges fő kolompos.

Fasiszta náci lesz a neve.

A sok bárány bírkán béget erre.

Mi lesz ha elfogy a legelő?

A sok kis bárány tápon felnő.

Igába hajtja kis okos fejét.

Hisz ezt tette anyja apja.

Jól nevelt az eszemadta.

Könyörgés.

Tanuljunk meg kérni.

A Jó Istent megkérni.Vigyázzon ránk.

Homlokunkon a célkereszt.

Elbújni előle nem lehet.

Senki nincs biztonságban.

Oltott vagy oltatlan. Nincs kivétel.

Veszélyben az ember!

Tanuljunk meg kérni.

A Jó Isten előtt letérdelni.

Segítsen nekünk!

Nélküle elveszünk!

Eszternek.

Nézel rám ha szomorú az arcom.

Megérzed ha nem igaz a mosolyom.

Mintha te lennél az én őrző angyalom.

És bizony te vagy.

Te vagy nekem a kegyelem. Ha észreveszem.

Mely kiárad mélyen a szívemre hat.

És nekem csak mosolyogni szabad.

Hisz mosolyból mosoly fakad.

Angyalok.

Angyalokkal körülvéve.

Angyali ének száll az égbe.

Földön járó angyalok.

El ne hagyjatok!

Sikk

Láthatatlan kezek vezetik tollam.

Hogy én e sorokat egyre csak rójam.
Mint ahogy az érett kalászból kipereg a szem.
Egy visszahull a földre és újra terem.
Mint a vándor kit valami hajt.
Nem érti miért csak keresi a bajt.
Igaz letehetném a tollam.
Bár meg kell hogy mondjam.
Nekem e toll olyan jól a kezemre esik.
Hogy e sorokat már leírni is sikk.

Morze jel

Ezüstös fehér hó világ.
Szívemben sem nyílik virág.
Túl fagyos hideg kemény.
Inkább átaludnám én.
Fagyos téli világ.
Ritkán süt a Nap le ránk.
Hóban topogok.
Csontom is fagyott.
Kályhámban gyorsan tüzet rakok.
Csak úgy ropog!
Láng nyelve táncra kel.
Tűz dala énekel.
Szívemnek morze jel.
S már értem!
Ne - add - fel!

Tél

A tél teszi a dolgát.
Betakar várost tanyát.
Hideg nyugalmat erőltet a tájra.
Ez a természet örök körforgása.
Tej fehér csend honol.
Szünet nélkül hull a hó.
A tűz monoton hangja mellett.
Pattognak a láng nyelvek.
Hosszan nézem különös játékát.
Hogyan tüntet el egy öl fát.
Pillanatra sem pihen,
míg tart a fából.
Majd izzó parázzsá szelídül
a tajtékzó táncból.
Kinn szünet nélkül hull a hó.
Eltakar mindent s így a jó.

Én kértem

Én kértem a hold világot.
Világítsa be a nagy világot.
Mosolyogjon ott,
hol szomorú szívek tanyáznak.
Hol léket vágott a bánat.
S az emberek szíve fáradt.
Én kértem a sark csillagot.
A hű pásztort a nagyot.
Őrizzen meg minket.
Védje meg nemzetünket.
S az ég összes csillaga.
Egyesüljön egyetlen Napba.
Mutasson utat e szegény népnek.
Hisz szeme csak a földre réved.
Emelje égre büszkén fejét!
Onnan jön a segítség!

Örök élet

Ha a világ fordul,  fordulj vele.
Bármilyen meredek is a tengelye.
Ha nem látod színét fonákát.
Ha a félelem sző fátylat rád.
Akkor is fordulj vele!
Bármilyen meredek is a tengelye.
S ha nincs erőd egyedül vagy.
Akkor se dobd el a múltad!
Kapaszkodj abba mi utadba kerül.
Az elszáradt fű is újra zöldül.
Az ember a természet maga.
Lehet hozzánk gonosz mostoha.
Kicsit meghal de újra éled.
Bennünk van az örök élet.

Hold úrfi

Tó tükrében hold úrfi.
Tükör képét bűvöli.
Csillog-villog mint egy ékkő.
Sötét éjben reményt keltő.
Melengető fényforrás.
Égi földi csillogás.

Hej Magyarország!

Hej Magyarország!
Hányan fenik a fogukat rád?
S nem ébred az alvó oroszlán!
Hej Magyarország!
Mi vár rád?
S a mi bősz oroszlánunk.
Tunyán alszik egy kocsma ajtónál.
Már bömbölni sem tud.
Ő egy feneketlen kút.
Csak ital legyen elég.
A többi nem számít.
Oldalba is rúghatják.
Hördül egyet és alszik tovább.
Hej ha ezt Atilla látná!
Kénköves mennykővel csapna le rá!
Menten eszébe jutna.
 Ki e földnek az ura.
Karmát kieresztve.
Bömbölve tépné szét.
Ki e hazának ellenség.
Hej Magyarország!
Kik lakják gyönyörű földedet?
Góg és Magóg fiai?
Atilla Árpád magzatjai?
Nem! Ők nem azok.
Még gondolni sem mernek egy nagyot!
Szemükön hályog.
Benne a hazugság nyúlós posványában.
Még kapaszkodnak egy száraz ágban.
De az élet fája csak igazságot terem.
A hazugságot mint rothadt gyümölcsöt dobja le!
Jaj Magyarország!
Mi vár ránk?
Mondhatnám én csak egy asszony vagyok.
Ez nem mentség! Én is tudom.

      Mindegy,hogy hol élsz

            Mindegy,hogy hol élsz.
            A földnek melyik szegletén.
            Bárhol jól érezheted magad.
            Még ha nem is süt rád mindig a Nap.
            Csodát mástól ne várj!
            Csak szolgálj.
            Boldoggá így teheted magad.
            De kell,hogy akard!
            Mindegy,hogy hol élsz.
            Palotában vagy kis kunyhóban.
            Szegénységben vagy mindenféle jóban.
            Egy a fontos.
            Ha elmégy vissza várjanak.
            Legyél szívükben egy darab.

Hallgasd.

Hallgasd mit suttog a szél.

Maradj csendben,hogy megértsd.

Hegyezd a füled minden apró neszre.

Mint mozaik kockát így rakhatod össze.

A múlt titkos perceit.

A szél különös üzeneteit.

Leheletnyi apró rezzenés.

Mint ahogy egy tollpihét kap fel a szél.

Valami láthatatlan megérinti lelked.

Mit eddig nem értettél most értessz.

Én vágyom az igaz szóra.

Én vágyom az igaz szóra.

Nem múlhat el nap és óra.

Szembe jön velem.

Észre kell,hogy vegyem.

Milyen jó,hogy vannak társak.

Kik velem együtt megpróbálnak.

Az igaz úton járni. Jöhet bármi.

Az is lehet,hogy senki nem tart velem.

Gondolják micsoda csodabogár!

Csak megjátsza magát!

Ő az igazság bajnoka!?

Hol van már itt igazság?!

Pedig itt van köztünk jár.

Csak túl hangos a világ.

Szíved szavát a csendd súgja meg.

Egyszer próbáld meg!

Zárd el a bömbölő masinád!

Hallgasd a csendd szavát és rájössz.

Benned van az igazság!

Mi az igazság? Minden!

Igazság nélkül semmi nincsen!

Nélküle hazug a szíved.

Nyomorék a lelked.

S feldübörög benned!

Világgá kiálltod! ELÉG!

Kulcs.

Bennünk a nagy titok mégsem tudja senki.

Hogyan kell az életet élni?

Néha ki-ki csordul a könnyed.

A Nap és a szél felszárítja könnyen.

Versengenek a nap minden órájában.

Nem is sejtik.

Egyik nélkül nincs a másik.

Az élet egy körforgás.

Tanácsot nem adhatok.

Rejtve vannak a titkok.

Kívánom neked találd meg a kulcsot.

Turulmadár.

Turulmadár száll az égen.

Királyi koronája tündöklő fényben.

Titkos fészke jól eldugva.

Nyugalmát semmi nem zavarja.

Nesztelenül siklik az égen.

Ég és föld misztikus ködében.

Átszelve dimenziók hosszú sorát.

Feltűnik észrevétlen ha már feledné a világ.

Nemzedékek nőnek fel tudatlan.

Turulmadár ébreszd fel a tudatlant!

Mutasd meg magad nemes egyszerűséggel!

Ősi jelkép vagy Te a magyarság szívében!

Gonosz erők rettegik a létedet.

Tűzzel,vassal írtanák a szellemed!

Nimrúd ősapánk dicső madara.

Atilla,Árpád pajzsán ott van örök nyoma.

Királyi madár. A Nap fényes madara.

Ős teremtőnk két kezében tartja.

Turulmadár a Nap tüzében.

Harag gyúl figyelő szemében.

Hol vannak a fiaikra büszke anyák?

Hol vannak a nemzetért harcoló hős katonák?

Ha úgy is tűnik nincs igazság a földön.

A Turul vissza tér s hírdeti örökkön.

Ő a múlt jelen és jövő!

Akárhányat fordult e föld ősidők óta.

Ő visszatér a szívekbe újra.

Oldalak:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50